Örvendetes a magyar sörforradalom, és remek, hogy egyre többféle jó sör kapható. Sőt az is, hogy lassan hetente nyílnak az új sörfőzdék, hogy a kocsmák számáról ne is beszéljünk. Ám néha mégis van egy kis keserű szájízem, és nem csak a komlótól. Mi a bajom akkor? Ez:

1, IPA-mánia,

2, ivósör,

3, dícséret dícséret hátán,

4, menjünk tutira.

Akkor nézzük:

1, A mai magyar sörtérkép legtündöklőbb pontja az IPA. Ha valaki sört főz, az első mindig egy IPA lesz. Az biztos. El lehet adni, meg lehet ideologizálni. Karakteres eléggé ahhoz, hogy mindenki felismerje, megkülönböztesse a lágerektől. Csináljanak is sok IPÁ-t, nincs vele baj. A baj azzal van, hogy minden mást kiszorít. Pár éve, mikor ez az egész sörfőzős dolog indulgatni kezdett, nagyon örültem, hogy végre nem csak lágereket lehet majd inni, hanem egy csomó mást is. Most a lágereket a kézműves sörözőkben felváltották az IPÁ-k. A többiek meg sehol. Vannak néha egyéb hullámok - pár éve a búzasör tarolt, egy kicsit felkapták a saissont, de nem túlságosan, mostanában a porterek, stoutok száma nőtt meg egy picit, ám ezek hamar visszaesnek, érdeklődés/gyártás hiányában eltűnnek. Ja, és a gyümölcsös sörök mennek nagyon, arról meg nekem van meg a véleményem.

Illetve ha ezek a fajták meg is maradnak, akkor két dolog lesz ezekre a sörökre jellemző: a) nagyon komlós; b) magas alkoholtartalom (ha például stout, lehetőleg imperial legyen, de mindenféleképpen 7% feletti). Előbbivel csak annyi a baj, hogy azok a típusok is csak a komló keserűségéről szólnak, amiknek nem arról kellene szólnia. Nem véletlenül nem csinál senki angol típusú söröket, hiszen ott nem a komlózás a lényeg, hanem a maláta. Az meg nem érdekes. Állítólag. Pedig dehogynem.

2, A magas alkoholtartalom pedig elvezet a következő problémához, az ivósöréhez. Ha valaki legyártott már három-négyféle sört, óhatatlanul is előjön egy könnyebb változattal, amit "ivósör" néven kezd gyártani. Az ivósör lényege eredetileg az lenne, hogy legyen egy könnyű, ízében nem túl hivalkodó sör, ami olcsó is, így egy este 4-5-6 vagy akárhány lemehet belőle könnyedén. Na ez nem sikerül. Senkinek. Ma leginkább APÁ-kat csinálnak ivósörnek, ahol a jó sok szénsavval igyekeznek könnyűvé tenni a sört. Meg hát komlót ebbe is tolni kell rendesen, szóval jó ez. Pedig nem. Nem ez az ivósör, ez csak egy becsapás. Az ivósör valami végtelenül egyszerű pár százalékos sör, már-már lágeres (de ha a felsőerjesztésnél akarunk maradni, nem véletlenül "találták ki" a pale ale-eket) ízvilágban (erősségben mindenképpen), de főleg amúgy is inkább malátás. Az hogy nem sikerül az IPÁ-nk, és a 7% sör csak 4%-os lesz, nem jelenti azt, hogy ivósört csináltunk.

Ráadásul a komló nem fedi el az ízhibákat. Aki nem tud jó sört főzni, azok többsége igyekszik ezt a komlóval kompenzálni (hadd ne kelljen itt most megfutnom a tiszteletköröket arról, hogy vannak kivételek. Vannak naná. És nem is róluk van szó.). De ettől még az alaplé gyenge marad. Tessék megtanulni rendesen sört főzni. Aztán ha ez megy, akkor lehet elkezdeni gyárban gondolkodni, meg forgalmazásban. És akkor az ivósör nem problémaként, feladatként jön elő, hanem az egyik lesz a többi közül.

Advertisement

3, De miért maradnak meg ezek a középszerű sörök a piacon akkor, hallom a kérdés. Az egyik válasz roppant egyszerű: azt hallani, hogy ezek jók. Bármilyen kritikát olvas az ember, soha nem hangzik el, hogy valamelyik sör rossz. Nem abban az értelemben rossz, hogy romlott (az erről való beszédet már szerencsére sikerült meglépni), hanem abban az értelemben, hogy nem jó a sör. Nem csak az ízhibákra gondolok, hanem arra, hogy megpróbálják a komlóval elnyomni a hibákat. Hogy nincs test a sör mögött. Hogy kilógnak az ízek. Vagy egyszerűen csak arra, hogy középszerű a sör. Két nap múlva nem emlékszem rá. És nem, nem kell minden sörnek kimagaslónak lennie (nem is lehetne), de írjuk meg akkor ezt. És jó lenne, ha tényleg minden sör ilyen jó színvonalú lenne, hogy nem lehet rosszakat írni róluk, de sajnos nem így van. Ha egy sör, stílus, ízesítés félreértés, arról tessék írni. De úgy, hogy a bloger keze megremeg, mert évtizedes barátság eshet kútba, ha rosszat ír, és a sörfőző megsértődik ezen, na úgy nem lehet. Vagy lehet, de akkor maradjunk a középszerűségben.

4, És végül az utolsó pont, a tuti. Nagyon kevés kísérletezés van. Általában a legnagyobb "újítás" ha az amerikai IPÁ-ba német élesztőt tesznek. Ne adj Isten, német komlót. Hát könyörgöm, mi ez? A legnagyobb önáltatás, hogy mi milyen bátor felfedezők vagyunk, de a kert végénél azért megállunk, hiszen ott a kerítés. Persze, vannak próbálkozások (volt az elmúlt hónapokban borsos sör meg fenyőágas is. Mindkettő teljes félreértés volt szerintem, de legalább volt.), de leginkább az eladást kell biztosítani, azt meg csak a biztossal lehet. Majd egyszer talán, csinálunk valamit. Hát, nem is lesz egyikükből sem Mikkeller vagy Brewdog.

Szép dolog hát a sörforradalom, de most egy kicsit úgy tűnik, kezdi felfalni a saját gyerekeit, és lesz ugyan sok jó sörünk, ahogy van is, de közben szépen belesüppedünk egy szürke hétköznapiságba.